BI századszor…

2008 november 13. | Szerző: szingli67 |

Na igen, BI, az örök… bár sokat változott a helyezése a ranglistán, de azért még mindig hivogat, néha én is hivogatom. Nem tudom, mennyire mond igazat, de a hangjából az jön át, hogy nagyon nagy kakiban van. Unja a nőt, nem jó neki vele, nem szivesen megy haza, sőt, már azt is megkockáztatta, hogy megkérdezze tőlem, mi lesz velünk abban az esetben, ha kirúgja… akkor ugye visszamegyek hozzá?
Persze nekem a májam akkorára dagadt az elmúlt hetekben, hogy tartalék hasüregre van szükségem:)) Hozzávágtam századszor is, hogy “bezzeg én megmondtam”. Szegény abban reménykedett, hogy a jó kapcsolathoz elég, ha a nő minden igényét kielégiti. Arra nem gondolt, hogy egyoldalú szerelemre nem lehet épiteni. Most már tudja, hogy hiába várja a nagy szikrát. A nő nem tökéletes, ahogy elképzelte. Persze házias, jó az ágyban, jól főz, de mióta betette a fenekét a házba, azóta elvárásai is vannak ám. Pl. el kell tartani a gyerekével együtt, szeretni kell, tisztelni kell, meg kell hallgatni a hisztijét, hűségesnek kell lenni hozzá.
Igazság szerint pszichológushoz kéne mennem, mert nem tudom, hogy mi okozza nálam ezt a kéjes elégtétel-állapotot:
-a nő szenved
-BI szenved, amiért a nőt választotta, és nem engem
-egyszerűen csak örülök, hogy nem én vagyok a kiválasztott, most szivhatnám a fogam házimeló közben, miközben BI a nővel, mint sértett harmadikkal enyeleg.Igy viszont én vagyok a perfekt harmadik, a hufnágel pisti.
Mindenesetre sikerült annyira kigyógyulnom belőle, hogy simán kinyomom a telefont, ha rosszkor hiv.