BI 101

2008 november 27. | Szerző: szingli67 |

 Igen, megint…. egyszerűen nem hagy békén. Csak azért nem rázom le durván, mert félek tőle.

17-én beszéltünk. Ugyanaz a szöveg, vacak hétvége, a nővel nem jó, a nő lánya ilyen, saját lánya olyan, jaj szegény feje. És mennyivel más lenne, ha mi összejöttünk volna. Na erre rövidre zártam, mondtam, hogy akkor most itt álljunk meg, nem kivánom heti 3 alkalommal végighallgatni a siránkozásait, nem vagyok erre kiváncsi. Elég nehezen fogta fel, hogy ha én szóbaállok a barátaimmal, akkor vele miért nem, hogy ő miért nem lehet a barátom. Na miért is? Mert az ember nem fekszik le a barátaival, az embert nem csalja eg a barátja, nem veri át, nem döngöli a sárba… ő ezeket már mind megtette, és most van képe azt kérni hogy a barátja legyek? Na neee… Megkértem, h ne költse a pénzét telefonokra, ne vesztegesse rám az idejét.

Vasárnap csak a messen keresett meg, akkor éppen egyedül volt otthon, de hamar leráztam, tegnap este viszont ismét felhivott. Megint jött a  szeretlek-nem tudok élni nélküled- majd meglátod, hogy leszünk mi még együtt dumával, és már megint nem jött be neki. Még csak kedves se voltam vele, a végén bocsánatot kért a zavarásért. Hogyne lettem volna ideges, hiszen egy órája nem beszéltem D-vel és már nagyon hiányzott:)))