temetés

2008 augusztus 7. | Szerző: szingli67 |

 

 2006 áprilisában kezdtem el a társkeresést. Megismerkedtem 2 férfival. BI, a székely elvált (ááá, csak hazudta, de még nős volt papiron), a másik Atti, aki nős, rendes családos ember, de kritikus korban. Persze Attinak több esélye volt a közelség miatt, BI-nek meg a családi állapota miatt. Furcsa helyzet alakult ki az életemben. Attiba finoman belezúgtam, randiztunk, titkolóztunk, nagyon zavart, hogy mindig rohannia kell a családjához haza, folyton hivogatják:( Közben BI nyomult ezerrel, a maga férfiasan durva romantikus módján. Imponált, hogy nincs a közelben hogy nincs elkötelezve másnak, hogy csak én vagyok neki…

Június első hétvégére megbeszéltünk Attival egy komolyabb randit. A helyet nem fixáltuk le, csak az időpontot. Otthon beadtam, hogy egyetemi bulira megyek, mindenki bevette, semmi gyanakodás. 2 héttel előtte Atti lemondta a dolgot, családi gondjaira hivatkozva. Na ekkor meguntam az egészet, megfogadtam, hogy nős pasi csak akkor kell majd nekem, ha én vagyok a felesége. Dühömben felhivtam BI.t és megkérdeztem, akar-e velem találkozni. Megleptem rendesen, mert addig csak ostromolt, de nem beszéltünk szerelemről. Viszont ekkor elindult a lavina. 2 hét alatt elkapott a kamaszszerelem, annak rendje s módja szerint. A megbeszélt napon találkoztunk Kolozsváron, csodálatos 4 napot töltöttünk együtt. Első vacsink a Főtéren egy kis hangulatos pizzázóban volt, ott éreztem először, hogy a nagy Ő kezét fogom.

Azóta eltelt 2 év. Az érzelem még ugyanolyan intenziv. És az éjjel elhatároztam, hogy elmegyek hamarosan Kolozsvárra abba a pizzázóba, ha akar velem jönni BI, akkor vele, ha nem, akkor egyedül… eszem egy pizzát, teszek egy szál virágot az ő nevében, egy kavicsot az én nevemben, és ezzel ünnepélyesen eltemetem ezt a kapcsolatot.