na persze…

2008 augusztus 15. | Szerző: szingli67 |

 … hogy a fogadalmaimat megszegtem. Azt a 3-4 kilót majd vésővel fogom leszedni magamról, mert akaraterőm nulla hozzá. És hát a társkeresőkre se kéne folyton benézni, mert úgyis csak felhúzom magam. Tulajdonképpen csak Ö. után gyulladtam be, és bár mutat némi érdeklődést, de úgy érzem, takaréklángon:((( Azért az este elmondta, hogy nem mert megcsókolni, nehogy tolakodónak találjam őt, de megigértem, hogy ahogy hazajövök, ezt sürgősen pótoljuk. Igen, tartózkodó voltam, mielőtt megláttam, nagyon féltem az első találkozástól, ilyenkor az ember szokott ám pofára esni, mégpedig jó nagyot. Ő ezt értette félre, mondta. Na most már tisztáztuk, és remélem őgy is érez, mint ahogy mondta. A halak már csak ilyenek??? Tartózkodóak? Ridegek? Egy nagy kérdőjel számomra ez az ember, de ezzel teszi magát még vonzóbbá. Mindenesetre egyik felem menne hozzá (miről beszélek??? nem is hivott), másik felem vakációzni, Ö.nagyon hiányzik:(((((((( Csak azt tudnám, tényleg jó vagyok nála? Lelkizek, mint egy tizenéves, pedig tudom, hogy ezzel a türelmetlenségemmel mindent el fogok lőni (ha egyáltalán van ellőnivaló)