okt.12

2008 október 12. | Szerző: szingli67 |

 városunk napja… és persze az egész délelőttös gályázás meghozta a gyümölcsét: délutánra már égett a talpam. Végigéltem életem legkülönösebb randiját azzal az emberrel, aki hetek óta nyaggat, hogy találkozzunk. Na kellemes a hasznossal… hát találkoztunk. Végre valaki, aki olyan, mint a képen, aki élőben is ugyanolyan unalmas, mint a messen… DE: aki elhozta magával a lányát, és kenguruban az unokáját, végigjártuk a központot, hogy megtaláljuk a bátyját családostól, aztán egy helyet a pubban, aztán sirt a gyerek, aztán ismét gyalogoltunk, aztán a lánya átvette a gyereket és hazavitte, megkerestük megint tesóékat, fúúúú, halálra utáltam már az egészet. De a tűzijáték jó volt. És végül is azért mentem:)

Na meg azért, hogy útközben még dumcsizzak az ügyvédemmel, akivel tegnap ismerkedtünk meg… és jólesik vele beszélgetni. És most abban reménykedem, hogy hátha ő lesz az, akit keresek, de félek, hogy megint elbaltázom, ahogy szoktam. Pedig jó lenne a belga jóságos óriásból kigyógyulni:(