BI századszor…
2008 november 13. | Szerző: szingli67
Na igen, BI, az örök… bár sokat változott a helyezése a ranglistán, de azért még mindig hivogat, néha én is hivogatom. Nem tudom, mennyire mond igazat, de a hangjából az jön át, hogy nagyon nagy kakiban van. Unja a nőt, nem jó neki vele, nem szivesen megy haza, sőt, már azt is megkockáztatta, hogy megkérdezze tőlem, mi lesz velünk abban az esetben, ha kirúgja… akkor ugye visszamegyek hozzá?
Persze nekem a májam akkorára dagadt az elmúlt hetekben, hogy tartalék hasüregre van szükségem:)) Hozzávágtam századszor is, hogy “bezzeg én megmondtam”. Szegény abban reménykedett, hogy a jó kapcsolathoz elég, ha a nő minden igényét kielégiti. Arra nem gondolt, hogy egyoldalú szerelemre nem lehet épiteni. Most már tudja, hogy hiába várja a nagy szikrát. A nő nem tökéletes, ahogy elképzelte. Persze házias, jó az ágyban, jól főz, de mióta betette a fenekét a házba, azóta elvárásai is vannak ám. Pl. el kell tartani a gyerekével együtt, szeretni kell, tisztelni kell, meg kell hallgatni a hisztijét, hűségesnek kell lenni hozzá.
Igazság szerint pszichológushoz kéne mennem, mert nem tudom, hogy mi okozza nálam ezt a kéjes elégtétel-állapotot:
-a nő szenved
-BI szenved, amiért a nőt választotta, és nem engem
-egyszerűen csak örülök, hogy nem én vagyok a kiválasztott, most szivhatnám a fogam házimeló közben, miközben BI a nővel, mint sértett harmadikkal enyeleg.Igy viszont én vagyok a perfekt harmadik, a hufnágel pisti.
Mindenesetre sikerült annyira kigyógyulnom belőle, hogy simán kinyomom a telefont, ha rosszkor hiv.
alakul…
2008 november 13. | Szerző: szingli67
Nem is olyan rossz ez a hét, mint amilyen ijesztőnek tűnt első látásra. Vasárnap randiztunk D-vel. Illedelmes, kedves pasi, kellemes pár órát töltöttünk együtt. Elcsattant az a bizonyos “első csók”, ami a múlt randiról elmaradt:) Ismét hihetetlenül gyorsan telt az együtt töltött idő… Sajnos mennie kellett, de az a 4 óra csak a miénk volt.
Délután a belga jelentkezett. Találkoztunk… beszélgettünk, szerencsére túl fáradt volt az út után. Mindössze egy kólát ittunk meg a mekiben, és ment mindenki dolgára.
Hétfőn “szünnapom” volt, belga el volt utazva, igy beleöltem a munkába minden energiámat. Meg persze a telefonálgatásba, mert D-vel minden szabad percünket átbeszéljük.
Kedden délután taliztam a belgával, kb 2 órát beszélgettünk semmiségekről, és ez a 2 óra tökéletesen elég volt ahhoz, hogy kiábránduljak belőle. Utálatos volt, ahogy elmesélte a terveit (nem szerepeltem benne), a szar anyagi helyzetét (havi 3000 euróból már nem is lehet félretenni!!!), meg kellett hallgatnom, milyen rémes törvények vannak az országban, “debezzegnyugaton nem igy van”, milyen sokat költ ajándékra, mikor látogatóba jön ide, vagy a szüleihez, és hogy a belga csoki a legfinomabb a világon. Most nem azért, hogy elvártam volna, de ha állitólag miattam jött haza, egy kocka csokit hozzámvághatott volna- csak úgy kóstolóba. Ezek után simán kijelentettem, hogy este nem érek rá. Untam már a felvágós dumáját hallgatni. Elegem volt Belgiumból és az ottani kánaánból.
Szerdán D. jött be pár órára a városba, annyira jó volt megint vele:) Egy haverja hozta be, az illető meg is állapitotta, hogy köztünk valami nagyon nagy meghittség van, ahhoz képest, hogy 2 hete vagyunk együtt:) Délután hivott a belga, félszavakból lemondtam a randit. Na már csak a mai napot éljem túl, aztán holnap elutazik… hurrááá…
gubanc…
2008 november 8. | Szerző: szingli67
D-vel keményen folytatódik a sztori. Mess füstöl, telefont cseréltem, új számom van, egy kedvenccel korlátlanul beszélhetek, és persze ő a nagy kedvencem:) Holnap megint jön hozzám… alig várom. Egész nap a telefont nyomjuk, duma ezerrel… a gubanc csak az, hogy holnap jön a belga. Itt marad péntekig. A kedves édes csodálatos belgám, aki végre kezdett volna elszürkülni bennem, már ausztriában van:( Péntekig marad… és azon töröm a fejem, mihez kezdjek vele 5 napon keresztül? Annyira nem tudom, mit akarok, annyira nem akarom ezt a ronda játékot űzni, egyetlen embert akarok, nem 2-t!!! De a belgával muszáj letisztázni, véget vetni, mert nem akarok egy távkapcsolatba belerohadni. D-vel akarok maradni… legalábbis egyelőre úgy érzem.
Azért hogy teljes legyen az összkép, Öcsi küldött egy sértődött hangú sms-t, hogy meg szeretne látogatni… de szerinte nincs kit… telitalálat, untam úgyis, hogy nem is próbál közeledni felém, csak pangunk augusztus óta. Az egésznek az lett a vége, hogy befejeztük.
Jaj csak a jövő hetet éljem túl.
hoppááá…
2008 november 2. | Szerző: szingli67
Megint pislákol a fény az alagút végén. Igaz, hogy haloványan, igaz, hogy több fény, de pislákol. Bármelyikből lehet bármi… D., a margittai, akiről augusztus óta nem tudtam semmit, megjelent a társkeresőn. Hú, azóta keményen megy a messezés, 3 napja hajnali 4-5 között fekszem és 8-kor talpon vagyok. Rengeteget beszélgettünk, tökre nem vagyunk normálisak. Tegnap este 10 után kimentem a szomszéd nonstopba ásványvizért, elkezdtünk telefonálni, éjjel negyed 2-ig ültem az üzlet előtt, a végén már lemerült kinjában a telefonom, csak azért mentem haza. A mai talink elég jól sikerült, dettó olyan illedelmes, mint Öcsi, sőt, ha lehet, egy fokkal még illedelmesebb. Alig birtam egy puszit kicsikarni belőle… már tervezzük a következő randinkat… és nagyon várom.
megint szivok…
2008 október 31. | Szerző: szingli67
de hát ez már veleszületett pech nálam. Titokzatos figura… jó dumával egyből lehengerelt. Hm, elvált, picivel magasabb mint én… elkezdünk beszélgetni. Divatszakmában dolgozik… na és ha nem hallott az Orsayról? attól még lehet divatdiktátor:( Éppen Bécsbe készül a csodálatos BMW-jével, mert csak ott lehet márkás öltönyt venni… húúú de igényesek vagyunk!!! Telefonon nyomjuk ezerrel az ismerkedős játékot, meg néha messen is. Bécsből hazaérvén rohan Aténba, onnan Berlinbe. Közben hivogat, kiderül, hogy elvált, aztán hogy mégse, együtt él anyuval, szegény gyereke ne csalódjon nagyot… (tipikus gennyespasi-szöveg). Na sebaj… de a szöveg egyre idegesitőbb… nem gond… a telefonok egyre ritkábbak.
Pár napja végre találkoztunk. A hatalmas divatdiktátor marketingstratégiája csődöt mondott, ránézésre sikerült megfejtenem őt. Fos-szinű (bocs, de jobb szó nincs erre) öltöny, drapp-fekete kockás ing, rózsaszin-drapp mintás nyakkendő, és a feje meg borzalmas. Nem csúnya, hanem visszataszitó. Lehet, hogy nem vagyok jártas az új divatirányzatokban, de még másnap se volt étvágyam… na nem a szerelem miatt, hanem az undortól:( 100 méter kocsikázás után megkértem, hogy rakjon ki.
A fejemből valami nagyon nyilvánvaló érzelmek dőlhettek irányába, mert azóta nem hivott, nem keresett…
újabb weekend…
2008 október 19. | Szerző: szingli67
amikor végre letudtam magam mögött a múlt hét minden mocsokját… például az ügyvédet, aki mégse olyan jó, mint amilyennek tűnt. Egy ronda utálatos ember, aki még arra se méltat, hogy felhivjon. Ami érdekes volt, megbeszéltük telefonon. Ha akarok, felmehetek hozzá… ő ugyan nem hiv, de ha unatkozom, menjek. Romantikusnak mondja magát, de engem nem vágott padlóra egy pohár vodkával. Saját magát se, mert az éjszaka közepén hazakisért, és a hidegben bizti kijózanodott:)
A társkeresőkön viszont megint van némi mozgás, pár igéretes figurával. Naa, igy már érdemes élni:) A szombat délelőttöt egy Elton John külsejű és méretű fickóval töltöttem (amúgy nagyon bejönne nekem az ilyen tipus) de kellemes volt vele. Bejártuk a plázát, közben beszélgettünk mindenféléről. Kicsit taszitó volt az aranybarna kordbársony nacija, amibe az anyukája még élet is vasalt… ekkor jöttem rá, hogy életemben nem láttam vasalt kordbársony cuccot. Még akkor se, amikor mindenki hordta. Na de soha nagyobb hibája ne legyen.
Este a zsarukám hivott egy titokzatos randira, ami nem is sült el rosszul, bár csak egyszerű autókázás volt az egész. Legalább meleg volt a kocsijában:)
Holnapra 2 pasinak igértem meg, hogy felhivom. Az egyik nagyon régóta fent van a társkeresőn, tavaly beszélgettünk is, szerencsére nem emlékszik rám:) a másik elég őrült, és ő csak találkozni akar. Persze azon a helyen, ahol a belgámmal voltunk utoljára. Azért be kell látnom, hiába lógok 120 társkeresőn, mégis ő dobogtatta meg a szivemet. Az összes közös helyünk, ahol 3 nap alatt megfordultunk, róla szól, vele van átitatva. És azt se tudom, ki akarok-e ebből gyógyulni vgy sem.
Közben BI-vel nyomatjuk a telefonokat, anyus odaköltözött a nyakára, yupiiiii… erre csak azt tudom mondani, hogy mindketten elnyerték méltó “büntetésüket”…:)))) Bár beharangoztam neki egy hétvégi sms-t “szeretlek” vagy hasonló szöveggel, de azt hiszem kihagyom. Nem éri meg, nem érdemlik meg még azt se, hogy bekavarjak, és erre energiát fecséreljek.
nagyon-nagyon-nagyon aúúúú
2008 október 18. | Szerző: szingli67
Amikor már azt hittem, mindent láttam… akkor még mindig tartogatott az egyik honlap egy vaskos meglepit. Egy 52 éves pasi kezdett ki velem a társkeresőn. Pár szót váltottunk… folytattuk messengeren. Kicsit furcsa volt, hogy ennyi idős korára még nem volt nős, és nincs gyereke, na de edzett vagyok, gondoltam, amennyi csodabogár megtalált már, ez igazán semmiségnek tűnt… amig meg nem tudtam az okát. Messengertől idegenkedett (pedig végre valaki, aki helyesen tud irni!), beszéljünk telefonon. Nem gond, beszélünk. Hangja is kellemes. Titkos kapcsolatot szeretne. Nagyon titkosat. Ugyanis… r.k.pap. Na ettől lefagytam volna, ha a kiváncsiság nem hajtott volna bele a folytatásba. Sms-ek hadjárata kezdődött… és telefonok is… másnap találkoztunk személyesen. Kb 15-20 percre. Elvitt a kocsijával. Reszketett a keze, mikor búcsúzóul megfogta a kezemet. Délután és este egyre forróbb sms-ek keringtek az éterben. 2 napig csak a mobil tartott össze, de nem akárhogy. Aztán ismét találkoztunk, ekkor félve megcsókolt. A harmadik találkozáson már nem csókolt olyan félve, és aztán.. ennyi volt, vége szakadt. Az utolsó sms-e arról szólt, hogy fél. Mert olyan érzések keritették hatalmába, hogy ezeket nem tudja kezelni, és nem akarja elvesziteni a fejét- és persze az állását sem.
Nem bántam meg, hogy belementem. Ezalatt az egy hét alatt megkaptam életem legszebb és legforróbb szerelmes sms-eit. És fájt a szivem, amikor kitöröltem őket.
okt.12
2008 október 12. | Szerző: szingli67
városunk napja… és persze az egész délelőttös gályázás meghozta a gyümölcsét: délutánra már égett a talpam. Végigéltem életem legkülönösebb randiját azzal az emberrel, aki hetek óta nyaggat, hogy találkozzunk. Na kellemes a hasznossal… hát találkoztunk. Végre valaki, aki olyan, mint a képen, aki élőben is ugyanolyan unalmas, mint a messen… DE: aki elhozta magával a lányát, és kenguruban az unokáját, végigjártuk a központot, hogy megtaláljuk a bátyját családostól, aztán egy helyet a pubban, aztán sirt a gyerek, aztán ismét gyalogoltunk, aztán a lánya átvette a gyereket és hazavitte, megkerestük megint tesóékat, fúúúú, halálra utáltam már az egészet. De a tűzijáték jó volt. És végül is azért mentem:)
Na meg azért, hogy útközben még dumcsizzak az ügyvédemmel, akivel tegnap ismerkedtünk meg… és jólesik vele beszélgetni. És most abban reménykedem, hogy hátha ő lesz az, akit keresek, de félek, hogy megint elbaltázom, ahogy szoktam. Pedig jó lenne a belga jóságos óriásból kigyógyulni:(
nagyon aúúúúúúúúúú
2008 október 9. | Szerző: szingli67
Tisztára meghülyültem. Mint mindig, amikor rámjön, hogy félek a magánytól, Megszegtem több fogadalmat is egyszerre, de jól megszivtam!!!! Elmentem randizni egy pasival, aki saját bevallása szerint 41 éves, 170 magas, és 90 kiló. És nem láttam előtte. Na de ekkora hájpacnit… kezdem az elején: tehát nem 41 volt, hanem legalább 60, legalábbis külsőre. Az arca tökéletes kerek gömb, pár szál haja a kopaszságán átfésülve hanyagul, amolyan macsósan, a 170 centi oké, ha sámlira áll, a 90 kiló is oké, valszeg régen mérte magát utoljára. Na mindent egybevetve, rég láttam ilyen ronda embert. Gusztustalan, volt, folyton meg akart csókolni, a kezemet akarta markolászni az izzadó tenyerével… azt hittem sose telik el a félóra, amit rászántam. 2 napig hivogatott, mint a veszett, majd megmondtam neki, hogy kibékültem a volt pasimmal.
Hab a tortán, felhivott az aradi pasi, hogy hátha eggondoltam magam. Nem baj, ha nem borotválom le, de randizgassunk… már majdnem igent mondtam (miért kell mindenkinek második esélyt adni???) amikor megint kérdezett egy nagyon durvát, na ezt inkább kicenzúrázom önkéntesen… és ezzel lezártam, kitöröltem:)
BI 101
2008 november 27. | Szerző: szingli67
Igen, megint…. egyszerűen nem hagy békén. Csak azért nem rázom le durván, mert félek tőle.
17-én beszéltünk. Ugyanaz a szöveg, vacak hétvége, a nővel nem jó, a nő lánya ilyen, saját lánya olyan, jaj szegény feje. És mennyivel más lenne, ha mi összejöttünk volna. Na erre rövidre zártam, mondtam, hogy akkor most itt álljunk meg, nem kivánom heti 3 alkalommal végighallgatni a siránkozásait, nem vagyok erre kiváncsi. Elég nehezen fogta fel, hogy ha én szóbaállok a barátaimmal, akkor vele miért nem, hogy ő miért nem lehet a barátom. Na miért is? Mert az ember nem fekszik le a barátaival, az embert nem csalja eg a barátja, nem veri át, nem döngöli a sárba… ő ezeket már mind megtette, és most van képe azt kérni hogy a barátja legyek? Na neee… Megkértem, h ne költse a pénzét telefonokra, ne vesztegesse rám az idejét.
Vasárnap csak a messen keresett meg, akkor éppen egyedül volt otthon, de hamar leráztam, tegnap este viszont ismét felhivott. Megint jött a szeretlek-nem tudok élni nélküled- majd meglátod, hogy leszünk mi még együtt dumával, és már megint nem jött be neki. Még csak kedves se voltam vele, a végén bocsánatot kért a zavarásért. Hogyne lettem volna ideges, hiszen egy órája nem beszéltem D-vel és már nagyon hiányzott:)))
Oldal ajánlása emailben
X